7 Fő Bűn
Valahogy, valahogy csakugyan engedett; De az�rt r�m soha j� szemet nem vetett. Hogyha nem ment dolgom a maga rendiben, Meg-meghus�ngolt � amugy istenesen. Munka s �tleg k�z�tt ekk�p nevelkedtem, R�szes�ltem nagyon kev�s �r�m�kben; Az eg�sz �r�mem csak annyib�l �llott, Hogy a faluban egy sz�p kis sz�ke ly�ny volt. Ennek �desanyja j�kor a s�r� lett, �desapja pedig vett m�s feles�get; Hanem az apja is elhalt nemsok�ra, Igy jutott egyed�l mostohaanyj�ra. Ez a kis le�nyz� volt az �n �r�mem, Az egyetlen r�zsa t�sk�s �letemen. Be tudtam is �tet szeretni, csod�lni! Ugy h�tak minket, hogy: a falu �rv�i. M�r gyerekkoromban hogyha �t l�thattam, Egy tur�s lep�ny�rt l�t�s�t nem adtam; �r�ltem is, mikor a vas�rnap elj�tt, �s vele j�tszhattam a gyerekek k�z�tt. H�t mikor m�g azt�n sihederr� lettem, S izegni-mozogni elkezdett a szivem! Csak �gyis voltam �m, mikor megcs�koltam, Hogy a vil�g �sszed�lhetett miattam. Sokszor megb�ntotta gonosz mostoh�ja... Isten neki soha azt meg ne bocs�ssa! �s ki tudja, m�g mit el nem k�vet rajta, Ha fenyeget�sem zabol�n nem tartja.
Országos Széchényi Könyvtár - Digitális Könyvtár 0. 10
[PET�FI S�NDOR] J�NOS VIT�Z XX - Pet�fi S�ndor - J�NOS VIT�Z I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII XIII XIV XV XVI XVII XVIII XIX XX J�nos az erd�ben mindig beljebb haladt; Sokszor meg-meg�llt a csod�lkoz�s miatt, Mert nem l�tott minden l�pt�ben-nyom�ban Olyat, amit l�tott �ri�sorsz�gban. Volt ennek a t�jnak sok akkora f�ja, Hogy a tetej�ket J�nos nem is l�tta. Azt�n olyan sz�les volt a f�k levele, Hogy sz�rnek is untig el�g volna fele. A szunyogok itten akkor�kra n�ttek, Hogy �kr�k gyan�nt is m�shol elkeln�nek. Volt is mit apr�tni J�nos szably�j�nak, Minthogy fel�je nagy mennyis�gben sz�lltak. H�t m�g meg a varj�k!... h�, azok voltak �m! L�tott egyet �lni egyik fa sudar�n, Lehetett valami k�t m�rf�ldre t�le, M�gis akkora volt, hogy felh�nek v�lte. Igy ballagott J�nos b�mulva m�d n�lk�l. Egyszerre el�tte valami s�t�t�l. Az �ri�s kir�ly nagy fekete v�ra Volt, ami s�t�ten szeme el�tt �lla. Nem hazudok, de volt akkora kapuja, Hogy, hogy... biz �n nem is tudom, hogy mekkora, Csakhogy nagy volt biz az, k�pzelni is lehet; Az �ri�s kir�ly kicsit nem �p�ttet.
"Vidd, kegyelmes urunk, magaddal e s�pot, S ott lesz�nk, mihelyest jobb�gyidat h�vod. " Az �reg �ri�s ezeket mondotta, S J�nos vit�znek a s�pot �ltaladta. J�nos bedugta a s�pot tarsoly�ba, Kev�lyen gondolva nagy diadalm�ra, �s sz�mos szerencse-kiv�n�sok k�z�tt Az �ri�sokt�l azt�n elk�lt�z�tt. XXI XXII XXIII XXIV XXV XXVI XXVII �letrajz P�lyak�p �rtelmez�sek Hat�st�rt�net Sz�veggy�jtem�ny Szakirodalom T�rl� Tan�ri k�zik�nyv